„Az agyag formál engem is, miközben én formálom őt.” – ez a mondat tökéletesen kifejezi, hogyan élem meg a kerámiakészítést. Én és az agyag találkozása számomra mindig különleges élmény.
Gyermekkoromban szerettem bele a kerámiába, amikor a helyi agyagos szakkörbe jártam Tábori Katalin népi fazekashoz. Bár az élet sokfelé sodort, végül mindig visszahúzott az agyag világa. Felnőtt fejjel pedig már a Kresz Mária Fazekas központban még több tudást kaphattam .Két gyermekem születése után értettem meg igazán: számomra az agyagozás nemcsak hobbi, hanem hivatás, amelyben önmagam lehetek.
Ma már fazekasként és keramikusként készítem azokat a darabokat, amelyekben benne van a múlt tisztelete és a jelen szeretete. Minden egyes darabot kézzel készítek, szeretettel és türelemmel. Hiszem, hogy a kézzel készült kerámia több mint használati tárgy: egyedi történeteket hordoz, és olyan apró örömöket visz a mindennapokba, amelyeket egy tömeggyártott termék sosem tud megadni.
